– Immár több mint egy éve dolgozol Akadémiánkon, hogy tekintesz vissza erre az időszakra?
– Abszolút pozitív érzésekkel, még akkor is, ha nem volt egyszerű. Erre a szezonra már sokkal több tapasztalattal, zavartalanabbul tudtam felkészülni, jobban is tudom élvezni a munkámat a pályán és azon kívül. Az Akadémiában rengeteg potenciál rejlik, de sok területen kell még fejlődnie. Szeretnénk minél többet adni a gyerekek számára, mindent megteszünk azért, hogy valóra váljanak a kitűzött célok.

– Ugyanez az időszak milyen tapasztalatokkal látott el a magyar környezetet, az itteni játékosokat illetően?
– Úgy tapasztaltam, hogy nagyon visszafogottak a magyarok, éppen ezért inspirálom a játékosaimat, hogy legyenek bátrak, beszéljenek a problémáikról. Igyekszem a barátjuk lenni úgy, hogy közben azért az edzőjük is maradok. Jót tenne a magyar közegnek, ha nyitottabb lenne, és megértenék, néha több jó megoldás is létezik, és mások meglátása is lehet helyes, nem csak az övéjük.

– Lucas Ferrer távozása után új feladatok vártak rád az idény előtt.
– A 2008-as és a 2012-es piros csapathoz kerültem, amelyek Lucasnak és Jordi Amorósnak köszönhetően nagyon felkészített együttesek. Ezzel együtt a felsőbb korosztályok koordinátora is én lettem, de a legfontosabb cél, hogy egy olyan edző legyek, aki igyekszik minden nap a legjobbját nyújtani és segíteni az edzőtársakat, valamint az Akadémia összes tagját.

– Mik voltak a legfontosabb célkitűzések a szezon előtt?
– Az Akadémiájé azt gondolom, az, hogy minden hónapban egyre több gyermek legyen a tagja, valamint hogy a klubról alkotott kép pozitív legyen. Az egyéni célként azt fogalmaztam meg, hogy amikor a gyerekek visszaemlékeznek erre a szezonra, az maradjon meg bennük, hogy jól sikerült az az évük, amikor Alberto volt az edzőjük.

– Min alapszik az edzői filozófiád, hogyan bánsz a gyerekekkel és milyen értékek mentén tréningezed őket?
– Mindig olyan tisztelettel kezelem őket, amit megérdemelnek. Közvetlen edzőnek tartom magam, szeretem, ha a játékosaim úgy érzik magukat nálunk, mint a családjuknál. Mivel sokszor több időt töltök én velük, mint a családtagjaik vagy a legjobb barátaik, nekem is ők a családom. Igazságos és őszinte vagyok mindannyiukkal, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőlük. Ha úgy látom, hogy egy játékos nem azt nyújtja, amit elvárok tőle, akkor is a legkorrektebb módon adom a tudtára.

– A III. Barca Academy Hungary Cup kapcsán ismét fókuszba került a futballista karriered, amelynek fontos része volt a La Masia. Mesélj nekünk erről!
– Csodálatos időszaka volt az életemnek! A Barcelona mellett a Valenciában és a spanyol válogatottban is pályára léphettem. Nagyon büszke vagyok rá, és semmit sem bántam meg. A La Masián töltött időszakra úgy tekintek vissza, hogy rengeteget tanultam és fejlődtem ott, anélkül nem lennék az az edző és ember, aki vagyok ma.

– Ki volt a legjobb játékos, akivel együtt játszottál?
– A La Masián Gerard Deulofeuval (aki az FC Barcelonában, az AC Milanban és a spanyol válogatottban is játszott – a Szerk.), rendkívül tehetséges játékos volt, míg a Valenciában Iscóval (aki szintén a spanyol válogatottig vitte, és öt Bajnokok Ligáját, valamint U21-es Európa-bajnokságot is nyert – a Szerk.). Rajtuk kívül is voltak még sokan mások, akik magas szintre jutottak el.

– Mit gondolsz arról a lehetőségről, amit a játékosaink ismét megkapnak: megtapasztalhatják, milyen a La Masián edzeni?
– Ez egy egyedülálló és különleges élmény, aminek minden percét ki kell használniuk és élvezniük. Elképesztő lehetőség, szerintem sok játékos megérdemelné, nagyon örülök neki, hogy ismét lesz ilyen alkalom.

– Szeretsz Budapesten élni? Melyik a kedvenc helyed a városban?
– Napról napra jobban szeretem a várost és azt, hogy itt élhetek. Ha választanom kell egy kedvenc helyet, akkor a Parlamentet mondom, nagyon szeretem látni éjszaka, amikor kivilágítva van.