– Immár több mint egy éve dolgozol Akadémiánkon, hogy tekintesz vissza erre az időszakra?
– Abszolút pozitív érzésekkel, még akkor is, ha nem volt egyszerű. Erre a szezonra már sokkal több tapasztalattal, zavartalanabbul tudtam felkészülni, jobban is tudom élvezni a munkámat a pályán és azon kívül. Az Akadémiában rengeteg potenciál rejlik, de sok területen kell még fejlődnie. Szeretnénk minél többet adni a gyerekek számára, mindent megteszünk azért, hogy valóra váljanak a kitűzött célok.
– Ugyanez az időszak milyen tapasztalatokkal látott el a magyar környezetet, az itteni játékosokat illetően?
– Úgy tapasztaltam, hogy nagyon visszafogottak a magyarok, éppen ezért inspirálom a játékosaimat, hogy legyenek bátrak, beszéljenek a problémáikról. Igyekszem a barátjuk lenni úgy, hogy közben azért az edzőjük is maradok. Jót tenne a magyar közegnek, ha nyitottabb lenne, és megértenék, néha több jó megoldás is létezik, és mások meglátása is lehet helyes, nem csak az övéjük.
– Lucas Ferrer távozása után új feladatok vártak rád az idény előtt.
– A 2008-as és a 2012-es piros csapathoz kerültem, amelyek Lucasnak és Jordi Amorósnak köszönhetően nagyon felkészített együttesek. Ezzel együtt a felsőbb korosztályok koordinátora is én lettem, de a legfontosabb cél, hogy egy olyan edző legyek, aki igyekszik minden nap a legjobbját nyújtani és segíteni az edzőtársakat, valamint az Akadémia összes tagját.
– Mik voltak a legfontosabb célkitűzések a szezon előtt?
– Az Akadémiájé azt gondolom, az, hogy minden hónapban egyre több gyermek legyen a tagja, valamint hogy a klubról alkotott kép pozitív legyen. Az egyéni célként azt fogalmaztam meg, hogy amikor a gyerekek visszaemlékeznek erre a szezonra, az maradjon meg bennük, hogy jól sikerült az az évük, amikor Alberto volt az edzőjük.
