ÁLMODJ NAGYOT, ÉBREDJ NÁLUNK!

Lucas Ferrer: „Ha én boldog, bátor, elszánt vagyok, a csapatom is ilyen lesz.”

A nyáron új edzőkkel bővült a Barca Academy Hungary stábja. Elsőként Lucas Ferrer Forteza-Reyjel beszélgettünk, akit nagyon hamar megszerettek az akadémián a szülők, az edzőtársak, valamint a gyerekek is. Hogy miért, abba némi betekintést ad az alábbi interjú, egy csupaszív, őszinte ember jelenik meg előttünk, akinek valóban, élete álma valósult meg azzal, hogy a Barcelonának dolgozhat. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a futballal? 

Mallorcán születtem, egy szigeten, Barcelona mellett. Igazi futballkörnyezetben nőttem fel édesapámnak köszönhetően, aki megszerettette velem a futballt, és hatalmas rajongója a helyi csapatnak, a Real Club Deportivo Mallorcának. Az edzői pályafutásom elején ő volt a jobb kezem, ezért nagyon hálás vagyok neki, nélküle kizárt, hogy ma itt tartanék. Egész életünkben ennek a csapatnak szurkoltunk, ahogy mondtam is korábban, édesapám hatalmas rajongója a klubnak. A testvéremmel együtt minden hétvégén ott voltunk a stadionban. Sokat jelent nekem ez, mert a Mallorca egy nagyon alázatos csapat, és az alázatot nagyon fontosnak tartom, csakúgy, mint a Barca, ezért szeretném mindig megtartani.

Az egyik gyermekkori képedet tartod a kezedben, miközben beszélgetünk, úgy látom, már akkor is nagyon vidám személyiség voltál.

Igen, mindig sokat mosolygok, a pálya mellett is ilyen vagyok, mert úgy gondolom, hogy a csapat azt mutatja meg magából, amilyen az edző. Ha én boldog, bátor, elszánt vagyok, a csapatom is ilyen lesz.

Játékosként is ilyen voltál? 

Igen, már hároméves koromban elkezdtem focizni, és ahogy most az edzősködésnek, annak is minden pillanatát élveztem. Mióta Magyarországra költöztem, már nem focizom, de szépen ért véget otthon a játékoskarrierm. A legnagyobb sikeremet értem el az előző szezon végén, amikor a csapatom, a Rotlet Molinar feljutott a harmadosztályba az utolsó mérkőzésemen játékosként. Elképesztő volt, rengeteget jelentett nekem.

Már a játékoskarriered mellett elkezdted az edzősködést? 

Igen. Az első mérkőzésem öt évvel ezelőtt volt edzőként, a Club Deportivo Cidében. Fiatalként ott futballoztam, és itt kezdtem el edzősködni is. Az egy nagyon nehéz időszak volt, amikor fociztam és tanultam is mellette, nem volt könnyű a hármat összeegyeztetni. Nagyon különleges volt az első meccsem, de iszonyatosan izgultam. Emlékszem az első győzelmemre edzőként, miután megszereztük az első gólunkat, odaszaladtak hozzám a srácok, nem számítottam rá, csodálatos ajándék volt.

Hogyan kerültél Magyarországra?

Amikor befejeztem az iskolát, úgy éreztem, előrébb kell lépnem egyet az álmom eléréséhez, hogy edző legyek. Tudtam, ez az, amit igazán szenvedéllyel tudok végezni. Ehhez pedig a legjobb döntés az volt, hogy külföldre menjek kihívást keresni, és mi is lehetne jobb annál, mint hogy a Barcelonának dolgozzak? Annál a klubnál, amelyet egész életemben csodáltam. A Barcelonának van egy központi adatbázisa, ahol meg lehetett nézni, melyik akadémiájuk keres edzőt világszerte. Így jött a magyarországi lehetőség, aztán pedig Rubén Moralesszel állapodtam meg abban, hogy ide jövök. 

Milyenek voltak az első tapasztalatok?

Mindenki nagyon kedvesen fogadott, és hamar megbíztak bennem. Éppen ezért az első pillanattól kezdve elhatároztam, hogy nem szeretném cserben hagyni őket, szeretnék megfelelni az elvárásaiknak. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy itt lehetek, de egyben tisztában vagyok azzal is, mekkora felelősséggel jár ez a munka.

Csodálatos városba érkeztél, gondolom, ez is vonzóvá tette ezt a lehetőséget.

Igen, valóban, Budapest egy gyönyörű és nagyon tiszta város, rengeteg elképesztő hellyel!

Akkor akár hosszabb távon is szívesen itt maradnál?

Bízom benne, hogy a lehető legtovább itt lehetek, mert egy álmom valósult meg azzal, hogy a Barcelona edzője lehetetk itt. Szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, ehhez pedig az a legjobb, ha megmutatom, milyen elkötelezett vagyok. Egy, két, sőt, akár több évet is szívesen eltöltenék itt, tudom, hogy ez egy hosszú távú projekt, és még fiatal vagyok, úgyhogy együtt fejlődhetünk a klubbal.

A külföldiek számára nagyon nehéz a magyar nyelv, mégis tudsz már pár szót, melyek ezek?

Valóban nem könnyű, de igyekszem tanulni, mert tudom, mennyire szeretik a helyi emberek a nyelvüket, a városukat, az országukat, ezért szeretném megmutatni nekik, milyen elszánt vagyok.  „Utolsó perc”, „utolsó labda”, ezeket hamar megtanultam, mert edzésen sokat kellett használnom. Aztán a „kapus”, „kapu”, de sokat tanulok applikáción keresztül, például azt, hogy „férfi”, „lány”, „kint” és „bent”. Ígérem, ha legközelebb beszélgetünk, már ennél is többet tudok majd!

 

Kántor Barnabás