A nyáron új edzőkkel bővült a Barca Academy Hungary stábja. Elsőként Lucas Ferrer Forteza-Reyjel beszélgettünk, most pedig egy másik új, külföldi edzőnket mutatjuk be, a chilei Joaquin Gonzalezt. Ismerjük meg együtt őt is!
Hol születtél, és hogyan kerültél Magyarországra?
Chilében, a déli részén születtem, Valdiviában. Nagyon hasonló ott az időjárás, mint a Budapesten, ott is van egy nagy folyó, rengeteg fa, szinte otthon érzem magam itt. Valdiviában nőttem fel, ott tanultam, még az egyetemen is. Aztán két évvel ezelőtt költöztem Magyarországra. Már korábban is laktam Európában, és utána jöttem ide.
Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?
Emlékszem, ahogy ötéves koromban a labdát rugdostam a lakásban otthon. Össze is törtem egy-két üveget otthon, anyukám nem volt túl boldog miatta… Nagyon szerettem a futballról szóló rajzfilmeket is, körülvettem magamat focis dolgokkal. Annak ellenére, hogy nem mondhatnám, hogy ez egy örökölt rajongás volt, a családom nem volt igazán oda a labdarúgásért, csak én voltam odáig érte.
Te is játszottál klubban?
Chilében egy amatőr csapat játékosa voltam, gimis és egyetemista koromban. Kapus voltam, egyszer, tizenhét éves koromban még az orromat is eltörtem, de ez nem akadályozott meg a folytatásban. Aztán az egyetem alatt, amikor mi lettünk már az idősebb játékosok a csapatban, úgy alakult, hogy mi vettük át a klub irányítását. Már akkor elkezdtem ízlelgetni azt, milyen edzőnek lenni. Sosem jártam futballakadémiára, vagy -iskolába. A mai gyerekek hihetetlenül szerencsések, hogy ilyen körülményeik vannak, már egészen kis koruktól kezdve gyakorolhatnak, és megtanulhatják az alapokat.
Említetted, hogy már korábban is laktál Európában. Hol?
Amikor először Európába jöttem, huszonöt éves voltam, akkor Finnországban laktam másfél évig, majd Lengyelországba kerültem, ahol spanyolt tanítottam. Ezt követően jöttem először Magyarországra, tréningeket tartottam az effektív kommunikációról – ennek nagy hasznát veszem a futballpályán is. Majd hazamentem Chilébe, hogy befejezzem a tanulmányaimat, de nagyon vonzott a lehetőség, hogy újra Magyarországra költözzek, mert nagyon megszerettem itt élni.
Most is foglalkozol még hasonló feladatkörökkel az edzősködés mellett?
Igen, jelenleg is van egy irodai munkám, de a futball iránti rajongásom nem szűnt meg, és továbbra is szeretnék fejlődni edzőként. Elkezdtem körbe nézni, milyen lehetőségek vannak itt, hogyan tudnék munka mellett is edzősködni. Így jött képbe a Barcelona, és nagyszerű döntésnek bizonyult.
Te találtál rá a Barca Academy Hungaryre, vagy a klub talált meg téged?
Kicsit a kettő keveréke volt, mert amikor beütött a pandémia és jöttek a korlátozások, az mindannyiónk életét fenekestül felforgatta, az addigi edzői lehetőségem megszűnt. Így hát körbe küldtem a CV-met különböző magyar együtteseknek. A Barcánál első körben nem volt felvétel, de néhány hónappal később kaptam egy e-mailt, hogy ha továbbra is érdekel a lehetőség, csatlakozhatok. Úgy tudom, sok jelentkező volt, és nagyon keveseket választottak ki, mert sok szűrőn kell átmennem, hogy kiválasszanak. Nemcsak az a fontos, milyen edzők vagyunk, hanem az is, hogyan bánunk a játékosokkal. Azt hiszem, ez különböztet meg minket a többi klubtól.
És mi még?
A többi csapatnál sokkal jobban fókuszban van az eredmény, kevésbé foglalkoznak az egyénekkel. A Barca Academynél viszont tudják, hogy ez egy folyamat része, a fejlődés a legfontosabb, a holisztikus látásmód. Nemcsak a technikáról beszélek, hanem a kreativitásról, az együttműködésről, a csapatmunkáról. Nagyszerű ez a hely a fejlődésre a játékosoknak és az edzőknek egyaránt.
Mi a legfontosabb üzenet, amit szeretnél átadni a játékosaidnak?
Az, hogy ha magadért játszol, akkor az egész csapatért játszol. És ez fordítva is így van, ha a csapatodért küzdesz, te magad is fejlődsz. Sokszor nem könnyű ezt megérteni, de végülis nem azok lesznek az igazán sikeres csapatok, ahol a legjobb játékosok vannak, hanem azok, amelyek a legjobban tudnak együttműködni. Ez az én filozófiám, ha keményen dolgozol, megvan benned a kitartás, és tiszteled az ellenfelet, akkor elérheted a céljaidat. Ennyi kell ahhoz, hogy sikeres legyél a futballban. Egyszerűnek hangzik, de nem könnyű átültetni a valóságba. És éppen ettől gyönyörű a futball. Ez a kihívás benne. És én ezt nagyon szeretem!
Mi a kedvenc helyed Magyarországon?
Erre elég könnyen tudok válaszolni, mert az összes országban ugyanaz: a futballpálya! De tényleg, nagyon szeretek itt lenni! Minden hetemnek az a legszebb része, amikor a pályán vagyok. Na persze ettől még nem tagadom, hogy Budapest gyönyörű város. A Parlamenttel, a Halászbástyával, a Citadellával. Imádom az egészet, azt az egyveleget, amit a kultúra, a szórakozás, a természet és a sport alkot. Tökéletes kombináció!
Kötelező kérdés egy külföldi edző esetében: mi az, amit megtanultál már magyarul?