– A pandémia miatt az idei év megpróbáltatásokkal teli volt, a futballban is nyomott hagyott. Mik voltak a fő célkitűzések 2021-ben?
– Nagyon nehéz év van a hátunk mögött. A koronavírus miatt többször el kellett halasztani a mérkőzéseinket, a pozitív tesztek, vagy épp a kontaktszemélyek miatt a gyerekek edzésre sem tudtak járni rendesen. Nehéz volt alkalmazkodni a helyzethez. A legfontosabb az egészség megőrzése és a szabályok betartása volt, no meg, hogy befejezzük a bajnokságot. Ez végül sikerült, ezért boldogok vagyunk.
– Elégedett vagy az eredményekkel? Sikerült elérni a kitűzött célokat?
– A mögöttünk hagyott évet két részre bontanám. A tavaszi szezon előtt derült ki, hogy az egyik edző távozik az akadémiától, így én vettem át az U15-ös csapat irányítását. A kezdet nagyon kemény volt, nem ismertem a srácokat, ők sem engem, így kellett egy kis idő, mire befogadtak, megértették, mit szeretnék velük játszatni. Az idény vége felé sajnos sérülések is hátráltatták a csapatot a covid mellett, ráadásul a sárga és piros lapok miatt is volt, akinek ki kellett hagynia mérkőzéseket. Így fordulhatott elő, hogy voltak mérkőzések, amikor egy-két cserével álltunk ki. Az őszi szezonban nagyot mentek a fiúk, csupán egy mérkőzést veszítettünk el a Budai FC ellen, így a második helyről várjuk a folytatást a bajnokságban. Igazi csapattá kovácsolódott össze a társaság, ahol mindenki tudja a szerepét, és azt is, mennyire fontos ő a többieknek, mennyit számít a csapatnak.
– Nyár elején megrendeztük az I. Barca Academy Hungary Cupot. Hogyan tekintesz rá vissza?
– Nagyon jó érzéseim és emlékeim vannak. Az ország legjobb csapatait láttuk vendégül, amelyekkel élmény volt felvenni a versenyt. Az eseménynek köszönhetően egyrészt fejlődtek a srácok, másrészt több ember megismerhette az akadémiát, bepillantást nyerhetett a munkánkba. Tudattuk velük, hogy itt vagyunk, és azt szeretnénk, ha még nyitottabbak lennének felénk. Sikeres tornát rendeztünk!
– Különleges helyzetben vagy, hiszen a legidősebb korosztály mellett a kapusokkal is te foglalkozol. Miben látod a fő különbséget a magyar és a spanyol edzésmódszer között?
– Alapvetően nincs olyan, hogy magyar és spanyol edzésmódszer. Mi a Barcelona által lefektetett elvek, szabályok mentén képezzük a kapusokat, és megpróbáljuk egyesíteni az eddig tanultakat az általunk követett metódussal. Az edzéseken azon van a hangsúly, hogy mindenki, mindig dolgozzon. Ha az egyik kapus véd, a többiek sem tétlenkednek. Egyes mérkőzés-szituációkat is lekövetünk, például az egy az egyeket: az egyik kapus rávezeti a másikra a labdát. Az a cél, hogy mindenki a csapat részének érezze magát. Természetesen fontos a fejlődés, de még fontosabb magának a stílusnak a befogadása, elsajátítása. A Barcelonánál a kapusok esetében a lábra is nagy hangsúlyt fektetünk. Muszáj jól passzolniuk, ívelniük, hiszen ezeken akár mérkőzések is múlhatnak. Meg kell nekik tanítanunk, hogy legyenek bátrak, ne féljenek használni a lábukat, hiszen ők is a csapat kulcsemberei, ugyanúgy be lehet őket vonni a hátul passzolgatásba, mint bármely védőjátékost. Jó példa erre Marc-André ter Stegen, aki kiválóan szemlélteti, amit képviselünk.
– A korábban említett kupa mellett még számos eseményt rendeztünk, az egyik ilyen volt a Kapusok Napja.
– Hiánypótló esemény volt, az biztos. Amint már említettem, a kapusokra is kiemelt figyelmet fordítunk az akadémián, ezért is volt fontos a számunkra, hogy a máshonnan érkező kapusok is lássák, hogyan folyik nálunk a munka. Mindenki eljöhetett, aki érdeklődik a csapat és a képzés iránt: a gyerekeket és a szülőket egyaránt szívesen láttuk. Sajnos voltak olyanok, akik különböző okok miatt nem tudtak eljönni, például egy debreceni ifjonc, akinek kíváncsiak lettünk volna a képességeire, de bízunk benne, hogy legközelebb el tud jönni! Összeségében sikeres eseményt zártunk, és sok potenciális kapusjelölttel találkoztam.
– Mit emelnél ki, mint legfontosabb kulcsszó a képzési rendszerünkkel kapcsolatban?
– A Barcelona számára kiemelten fontos szó a fejlődés, erre van felépítve az egész akadémiai képzés. Ugyanakkor a játékosok és az edzők emberi oldala is legalább ennyire lényeges elem. A Barcelona öt alapértéke között ez is megtalálható. Mi a jelenlegi és volt játékosainkra, Andrés Iniestára, Xavira, Lionel Messire, Gerard Piquére nemcsak a futballtudásuk, hanem a személyiségük miatt is büszkék vagyunk. Az edzőknél pedig ezek megléte ugyanannyira fontos, hiszen ezt adják át a gyerekeknek, akikkel napi kapcsolatban vannak. És ezekből a srácokból lesznek a jövő labdarúgói.
– A tiéd a legidősebb korosztály az akadémián, a srácok lassan a 16. életévükbe lépnek. Hogy látod, vannak a csapatában olyan játékosok, akik magasabb szinten is képesek lesznek futballozni?
– Ahhoz, hogy sikeres karriert futhassanak be, akár egy kiemelt bajnokságba is eljussanak, nagyon sok minden szükséges, ide már nem elég a puszta tehetség. Ahhoz, hogy ezek a gyerekek külföldön – és most főleg Spanyolországra gondolok, hiszen a helyi akadémiákat ismerem a legjobban – is megállják a helyüket, fejleszteni kell a mentalitásukat és egyes szokásaikat. Lehetnek jó játékosok amatőr szinten, de a profiknál ezek nélkülözhetetlenek. Igen, van néhány srác a korosztályban, akikben benne van a potenciál, hogy ennél magasabb szinten is játszhatnak, akár egy spanyol akadémián is. Ha náluk a fent említett dolgok megvalósulnak, akkor el tudom képzelni őket profi játékosként a későbbiekben.
– A csapat a második helyen várja a tavaszi folytatást, de minden esélye megvan rá, hogy a végén magasba emelje a trófeát. Miben kell még előrelépni ehhez a tavasz során?
– Egy bajnokságot rendkívül nehéz megnyerni, főleg az első osztályt. Kétségem sincs afelől, hogy a miénk a legjobb csapat a bajnokságban. Csupán egy vereségbe szaladtunk bele, öt pont hátrányunk van, de hiszem, hogy ezt be tudjuk hozni. Most, hogy lement az első kör, ismerjük az ellenfeleinket, ki tudjuk elemezni a játékukat, illetve látjuk, nekünk miben kellene még fejlődnünk. Büszke vagyok a srácokra, mert az utóbbi időben megtanulták, hogyan viselkedjenek csapatként. Mindenki tudja a szerepét, a pozícióját, hogy miért fontos tagja ő a csapatnak. Mindegy, hogy az egész meccset végigjátszod, vagy épp csak egy félidőt kapsz, a maximumot kell nyújtanod. Nálunk ez különösen fontos, hiszen a második helyen állunk. Ha gólokat lövünk és csapatként játszunk, meg tudjuk nyerni a bajnokságot.
– Hogyan töltöd az ünnepeket? El tudsz vonatkoztatni a focitól, vagy ilyenkor is csak a taktikákon, az összeállításokon jár az agyad?
– A labdarúgás az életem, ettől nem tudok elszakadni. Természetesen a pihenő alatt kicsit lustálkodok, nincs az a nagy hajtás, mint általában, de a foci a mindennapok részét képezi. Videókat nézek, meccseket elemzek, taktikákon töröm a fejem, azon agyalok egyre többet és többet, miben tudnánk még fejlődni, hogy jobbak legyünk. Nem tudok elvonatkoztatni a labdarúgástól. Az ünnepekre hazatértem Spanyolországba a családomhoz, hogy velük tölthessem ezeket a heteket. Egy Valencia melletti kis faluban lakunk, itt azért nyugalmasabb az élet, mint Budapesten.
– Mik a fő célkitűzések 2022-re?
– A legfontosabb az egészség. A vírus sajnos még mindig itt van, és ki tudja, meddig itt is lesz. Be kell tartanunk a szabályokat és korlátozásokat, biztonságban kell maradnunk. Ez a fő cél. A futballról pedig annyit, hogy e téren is sok ambícióval rendelkezünk. Szeretnék bajnokságot nyeri a fiúkkal, hogy szép emlékekkel váljunk el, hiszen nekik ez az utolsó szezonjuk, az e feletti korosztályokban ugyanis már nincsenek csapataink. Szeretnék minél többet átadni a Barca-életérzéséből, a rendszerről, amelyben játsszanak. És természetesen az sem utolsó kihívás, hogy eljuttassuk a játékosokat a kiemelt magyarországi akadémiákra, ahonnan aztán korosztályuknak megfelelően, fokozatosan tovább fejlődhetnek, és a későbbiekben akár profi játékosok is válhatnak belőlük.
Végül szeretnék kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánni a magyarországi Barca családnak! Találkozunk 2022-ben!
Bartha Kristóf
TOVÁBBI ÉV VÉGI INTERJÚINK:
