Facebook Instagram
Facebook Instagram

A világvándor, akinek a Barca jelent mindent: Enric Aguilera Romero

A legfontosabb, hogy a gyerekek érzéseire tudjunk hatni – vallja filozófiájában Enric Romero, akadémiánk egyik nyáron érkezett edzője. Sorozatunk következő részében a hidegkúti edzőbázist vezető szakembert kérdeztük, aki amerikai tapasztalatait felhasználva próbálja minél magasabb szintre emelni az akadémiai képzést Magyarországon. A beszélgetésből nem maradhatott ki a katari világbajnokság, a magyar labdarúgás jövője, ahogy a külföldiek kedvenc étkének számító gulyásleves sem.

– Vágjunk is bele a közepébe: hogy érzed magad Magyarországon? Sikerült felvenned Budapest ritmusát?
– Határozottan igen! Nagyszerű a város és az ország, kedvesek az emberek, jó érzés új tapasztalatokat gyűjteni. Budapesten élek, de jártam már többek között a Balatonnál is, próbálom megismerni Európa e gyönyörű szegletét. Korábban edzősködtem már az Egyesült Államokban, de az ottani évek teljesen más nyomot hagytak bennem. 

– Ezek szerint nem ez az első külföldi kalandod, így van tapasztalatod idegenlégiósként.
– Így van! Budapest a második kiküldetésem az USA után. Amerikában egy élmény volt szerepet vállalni a helyi Barca-akadémia elindításában és fejlesztésében, ezeket a tapasztalatokat hoztam magammal Magyarországra is. Az Egyesült Államok fantasztikus hely, ahogy Magyarország is, de más kvalitásokra van szükség itt és a tengerentúlon. 

– Amikor felajánlották neked a lehetőséget, biztos mérlegelted annak előnyeit-hátrányait. Miért döntöttél végül a költözés mellett? Mi az, ami a leginkább megfogott az egészben?
– Amerikában lejárt a mandátumom, ha szabad így mondanom, elvégeztem a rám osztott feladatokat. Ugyanakkor mindenképp szerettem volna még egy külföldi kalandba belevágni, így jött képbe Budapest, amely egyrészt közelebb van a hazámhoz, másrészt nem egy drága hely. Nagyon boldog vagyok, hogy elfogadták a jelentkezésemet, nagy lépésnek érzem ezt a karrieremben! 

– A Barca Academy Hungary egy viszonylag új projekt, csupán három éve indult el az akadémiai képzés Magyarországon. Neked van tapasztalatod az akadémiai rendszer fejlesztésében, hiszen Amerikában hasonló szerepkörben tevékenykedtél. Milyen elvárásaid és hosszú távú céljaid voltak, amikor Budapestre érkeztél?
– Először is nagyon boldog vagyok, hogy ide kerültem. A közös sikerhez sok-sok együttműködés szükséges, és mindenkinek a maximális energiát kell belefektetnie, hiszen csak így lehet számottevő fejlődést elérni. Konkrét elvárásokat nem fogalmaztam meg, azonban szeretném, ha a fiatalok nemcsak a pályán, hanem a nagybetűs életben is megállnák a helyüket. Ez is az akadémia fő céljai közé tartozik.

– Az érkezés után meg kellett találnod a közös hangot az új kollégákkal és a srácokkal is, ami nyilván egy hosszabb folyamat. Mennyire ment ez könnyen? Melyek voltak a legnagyobb kihívások az első napokban?
– Nagyon kényelmes helyzetben érzem magam ebből a szempontból, hiszen nekem minden gördülékenyen ment. Egyáltalán nem jelentett kihívást! Jól érzem magam, sikerült beilleszkednem, amiben persze nagy szerepe van a kollégáimnak is, akik hamar befogadtak. A magyarok, amennyire őket ismerem, egyébként is nyitott emberek. Nap mint nap látom a visszajelzéseket, amelyek segítenek engem, hogy változtatni tudjak, és még jobb lehessek.

– A kollégák mellett a gyerekeknek is el kellett fogadnia téged.
– Való igaz, de ez is könnyen ment. A 2008-as kék csapat játékosai tartoztak a kezeim alá, akikkel egy élmény volt együtt dolgozni. Nagyon tehetséges srácok alkotják azt a korosztályt! Jelenleg nincs csapatom, csak asszisztensedző vagyok, mivel az új, hidegkúti sportlétesítményért és az ottani edzések megtartásáért felelek. A magyar projektben nemcsak a légkör, hanem a pályák felszereltsége, a többi csapat minősége, újonnan pedig a női szakosztály elindulásának gondolata is megfogott.

– A játékosok mellett az edzőknek is sok kvalitással kell rendelkezniük, az egyik ilyen a megfelelő motiváció elérése a srácoknál, a másik pedig a mindenre kiterjedő figyelem. Van esetleg egyéni technikád, amivel hajtod a srácokat az edzéseken és a mérkőzéseken? Milyen tanácsokkal látod el őket a pályán kívül?
– Minden edzés előtt röviden beszélgetek a gyerekekkel, hogy megtudjam, milyen állapotban vannak. Lehet, hogy rossz napja volt, nem érezte jól magát az iskolában, és ez meglátszik az edzésmunkáján is: nem fut annyit, kedvtelenül végzi a feladatokat. Ha nem tudnám, mi van vele, nem tudnék tenni a probléma ellen, így azonban megvan rá az esély, hogy a focin keresztül visszanyerje a kellő motivációt, és jobb kedvre derüljön. A mérkőzések előtt az öltözőben mondok kisebb beszédeket, de ennek nem feltétlen célja a motiváció növelése, inkább a taktikai utasítások átadása, illetve a vállukra nehezedő nyomás levétele. Szerintem a gyerekeknek nincs szüksége plusz motivációra, azt a gránátvörös-kék mez viselése megadja nekik.

– A mérkőzéseken nagyon fontos cél a győzelem, de ahogy az a szavaidból kiolvasható, sokkal fontosabbak a gyerekek érzései.
– Ez így van! A legfontosabb, hogy kitedd a szívedet a pályára, és megtegyél mindent a csapatért. Nem az eredmény számít, hanem az élvezet és a fejlődés. Hiszen ez utóbbiak nélkül elveszítheted a motivációdat, és nem válhatsz jobb labdarúgóvá. A futball egy játék, és lényeges a gyerekek viszonyulása ehhez. Mi itt a srácok érzéseire próbálunk hatni, hogy jó szájízzel menjenek haza az edzések és mérkőzések után, még abban az esetben is, ha nem a kívánt eredmény születik. Mert, mint mondtam, az eredmény csak másodlagos. 

– A Barcelona az edzők személyes fejlődéséhez is nagyban hozzájárul. Van jövőképed, hogy hova szeretnél eljutni? Milyen céljaid vannak a futballal? Mi az, ami a legjobban motivál?
– Jelenleg a Barcára koncentrálok, nem nagyon gondolkoztam még a jövőmön. De őszinte leszek: teljesen jól érzem itt magamat. A Barcelonával nőttem fel, nem tudnék már elszakadni. Számomra ez az egy klub létezik a világon, és az motivál minden nap, hogy a világ legjobb együttesének a szerelésében tarthatok edzéseket a következő generációknak. Néha megfordul a fejemben a profi edzői karrier gondolata, de aztán rájövök, hogy itt érzem igazán jól magamat.

– A Barcelonánál lehetőség van képzéseken részt venni. Szeretnéd bővíteni az ismereteidet?
– Természetesen! Jelenleg UEFA Pro edzői licensszel rendelkezem, ezt négy éve szereztem meg. Gondolkozok még egy magasabb fokozatban, illetve a Barca Innovation Hubon is számtalan kurzus érhető el a számunkra. Ezek fizetősek, de nagyon megéri elvégezni őket, ha az ember fejlődni szeretne. Én a „Barca methodology” névre hallgató kurzust szeretném majd teljesíteni.

– Elmeséled, hogyan telik egy napod?
– Reggelente általában üzeneteket vagy e-maileket írok, amelyek a munkám részét képzik. Ha marad időm, elmegyek egyet kocogni Budapesten, aztán már indulok is Hidegkútra, hogy előkészítsem az edzéseket. A gyerekek két sávban, 16.30 és 17.30, illetve 17.30 és 18.30 között jönnek edzésre. A foglalkozások után a szülőkkel beszélgetek a srácokról és a futballról. Este gyakorta találkozok barátokkal, hétvégente pedig egy-két meccs szerepel a programban.

– Hogyan töltöd a szabadidődet? Eljutottál már magyar mérkőzésekre?
– Általában meccsnézéssel. A Barcelona mérkőzéseit semmi pénzért sem hagynám ki, a világbajnokság alatt pedig meccsdömping van. Sajnos magyar találkozókon még nem voltam, de mindenképp szeretnék majd kimenni néhányra. Budapest egyébként nagyon jó hely ebből a szempontból, hiszen változatosan el tudja tölteni az ember a fennmaradt idejét. Gyakran eszek étteremben a barátaimmal, amelyre a vendéglátóhelyek széles tárháza kínál kihagyhatatlan lehetőséget.

– Ha már az étkezésnél tartunk: milyennek találod a magyar konyhát? Van esetleg kedvenc ételed?
– Már hogyne lenne! A gulyásleves mindent felülmúl, főleg most, a téli időszakban jön jól egy kis forró étel, amely melegen tartja a testet.

– Hogy látod Spanyolország esélyeit a vébén?
– Fogós kérdés. A játékosok a szezon kellős közepéről estek be a vébére, így nehéz bármit is mondani, nem is bocsátkoznék nagy jóslatokba. Élvezem, hogy láthatom a meccseket, és tetszik, amit Luis Enrique végez a spanyol válogatott élén. Remekül kezdték a tornát, megérdemelnék a győzelmet, de mivel sok jó ország érkezik erős kerettel, nagy kérdés, meddig juthatnak a spanyolok.

– Nekünk legutóbb 1986-ban sikerült kvalifikálni magunkat a futballvilág legfontosabb eseményére, akkor épp Mexikóba. A válogatott az utóbbi években a legmagasabb szinten jegyzett csapatokkal is felvette a kesztyűt, amely nagyban köszönhető Marco Rossinak. Hogy látod a magyar foci jelenlegi helyzetét, mekkora potenciál van benne?
– A magyaroknak a történelmi tapasztalatok alapján jó érzékük van a labdához. Sok potenciált látok bennük. A gyerekek és a felnőttek egyaránt szenvedélyesen szeretik a focit, ami tetten érhető, ha elmegyek egy étterembe vagy bárba. Jó tapasztalni, hogy az emberek így viszonyulnak a játékhoz, és ennyire beleélik magukat a futballba. A magyar csapat egy mérkőzését láttam a Nemzetek Ligájában, és ez alapján mondom azt, hogy ez egy nagyon jó hely a fejlődés szempontjából, hiszen tehetséges játékosokat nevel ki az ország.

Bartha Kristóf